(+18) Limerick

Kíváncsi kis hölgy Amália,
Neki a szex az ambrózia,
Imádott utazni,
Terve van tucatnyi,
Új úti célja Anália.

Jó ez a szagos radír, mondtad,
a nadrágzsebed meg csak duzzad,
firkás a papírom,
eltűnt a radírom,
kiszagolom ám, hová dugtad.

Egykor régen ismertem Izidort,
Ő, ki nem ismerte a dezodort,
Mindig olyan laza,
Átható volt szaga,
Egyszer eltérített egy meteort.

Mondom neked kedves Csillám,
Csillog hasadon a csillám,
A látvány babonáz,
Mondhatnám, felcsigáz,
Rád firkálom most a tintám.

Sok mindenre jó vészhelyzeti rendszer,
Most otthon ül a sok oktalan ember,
Tetszik csudamódra,
Onlájn nyelvtanóra,
"Figyelj és tanulj!" Majd megjegyzem mester!

Helyszínünk a távoli Jemen,
Az ara, haza ment hirtelen,
Meglátván, azt a nőt,
Kérdőre vonja Őt,
Miért lovagolsz a férjemen?

Nem az hiteltelen, kinek nincs hitele,
Hanem az, kinek hazugság a mindene,
Lehet, hogy praktikus,
Annyira klasszikus,
Az, ki a hatalomért, bármit megtenne.

Volt egy svéd tornászlány, stockholmi,
Egyszercsak, elkezdett korholni,
Zavarták a lyukak,
Csak, hogy legyen kupak,
Neki álltam zoknit stoppolni.

Van egy jó haverom, a Valentin,
Játszik Ő, a szíveknek húrjain,
Egyszóval pengeti,
A kaszát lengeti,
Babért arat szerelem mezein.

Egyre csak nézem, rózsás orcádat,
Fellibbentem, csinos kis szoknyádat,
Altested, lám peckes,
Legyél hozzám kedves,
Különben, megütöm a bokádat.

Színpad elején a szólista,
Mögötte meg néhány kórista,
Felolvas dallamra,
Könyvének tartalma,
Amit énekel, egy szó lista.

Méltán örülhet, egy büszke anya lelke,
Mert drága lányát kedvelik, város szerte,
Keble hetykén dagad,
Férfierő sarjad,
Ebből lett a mamának háza, meg telke.

A nagy embernek pici lánya, Ráhel,
Elájulok, ha arcomra rá lehel,
Lehetsz a cselédje,
Ne nézz a szemébe,
Zűr, meg a zavar, ez olyan mint Bábel.

Nekem, biztos nem vagy a kedvesem,
Példakép vagy, de nyilván nem nekem,
Trendi kis fiúcska,
Pár bárgyú dalocska,
Pont annyit érsz, mint a bágyadt szelem.

Merthogy, Ő diktálja, ezt az öntelt stílust,
A zenekar, játszik pár magasztos ritmust,
Az, csak a kiskirály,
Neki, ez is kijár,
Jutalmul megkapja, a korona-vírust.

Doktor mondja: ez életképes,
Magának, a makk egészséges,
Valami nem tuti,
Mert a túró rudi,
Igen erősen, piros pettyes.

Egy glóbuszt adtam, neked kölcsönbe,
Most, nem ég a lámpa, a földgömbbe,
Elrontottad komám,
Megfogom a bokám,
Te meg nézzél bele a seggömbe.

Nem kértem, ám megszülettem mégis,
Nem várom, de meghalok majd én is,
Mindössze a vágyam,
Saját utam járjam,
Életem legyen, egyfajta tézis.

A tájat belepte a porhó,
Kandalló előtt, laza pornó,
Hófehér, pamlagon,
Nem marad parlagon,
Hét kis fickó, ez sokat mondó.

Mikor néha, késztetést érzett,
Végre, döntése is megérett,
Férfiak átvágtak,
Sóvárgó vágyaknak,
Most, önkezemmel vetek véget.

Mikor néha, késztetést sejtek,
A gondolatból tettek keltek,
Férfiak átvágtak,
Sóvárgó vágyaknak,
Most, önkezemmel véget vetek.

Egy ifjú, és testőrből három,
d'Artagnan volt régen a sztárom,
Nagy Dumas vagy Sándor,
Láttam már vagy százszor,
Nézem filmen, popcornom rágom.

Én csak állok, Rád meredten,
Úgy fekszel ott, Te leverten,
Segíteni próbálok,
Idejében kiszállok,
Cseppem nyeled, jólnevelten.

Állt a legény, csak úgy gatyába,
A lőcse, egy szép lány farába,
Jött a nej, megveti,
Most aztán verheti,
Fejét, bele a ház falába.

Kajmán bajszán pajzán hajszál,
Talján balján kajlán flangál,
Segéd cseléd gyengéd,
Elmét megvéd pengéd,
Halvány tajgán bandzsán dankál.

Teste festett, lelke feslett,
keble lengett, elme rejtett,
egyszer mentem vele,
tettem persze bele,
meglett beste erre kellett.

Tudom jól, annyira banális,
Villa mellett, legyen kanál is,
Jóllaknak a népek,
Puffadtan is szépek,
Rendszernek végpontján, kanális.

Mondtam már, ez olyan banális,
Az előbb említett kanális,
Illata átható,
Szinte már látható,
Szagot fogtam, tettem nazális.

Jellemző ez Ildikóra,
Akár kerge libikóka,
Egyszer fent,
Máskor lent,
Változékony libidója.

Rápillantva Anikóra,
Alakja mint homokóra,
Nagyszabású éjjel,
Oda-vissza, széjjel,
Ébredünk majd kakasszóra.

Szemérmes volt a Piroska,
De vágyott már a tilosba,
Hallgat szívére,
Ordast gerincre,
Így beleült a farkasba.

Mikor megláttam Őt Prágában,
Csak, hogy ne maradjon pártában,
Segít egy emberbarát,
Markolom kemény farát,
Elmennék megint, a Drágában.

Szabadban mulatság, jókedvű majális,
Szavakban bujaság, ki piál, kajál is,
Májusfa állítás,
Tavaszi csábítás,
Nyitnikék, ilyesmi, annyira banális.

Ha beleesik, ugyanazon hibába,
Amikor a bátorság száll, az inába,
Hozzá mindig kedves,
Kellőképpen nedves,
Hát akkor, a nevét foglalja imába.

Természetes élőhelye, az a Pláza,
Gondosan kerülve van, az Istenháza,
Mutogatva magát,
Sok málé meg: "Nahát!"
Szemérem van ajkán, de nincs lámpaláza.

Megint itt van ez a fránya nátha,
Tüsszentek, így jobb lesz talán, hátha,
Zöld lesz a tenyerem,
Vagy inkább lenyelem,
Így az uzsonnám is megvan mára.

Néha, mint az a kutya, mely ki van verve,
Lóg neki mindenfelé, az összes szerve,
Sétálgat csak bambán,
Rám pislantott sandán,
Én meg boldog vagyok befogadást nyerve.

Kedves ismerősöm járt ma nálam,
Szépségétől kicsordult a nyálam,
Panaszkodott felsóhajtva,
Fejét lágyan odahajtva,
Bánatában bekapta a vállam.