Vers
Várjuk a nemjövőt
Bolyongunk egy ismeretlen, őrült világban, az ítéletre várva,
Utat keresünk a szeretethez, de úgy tűnik, minden hiába,
Résnyire van csak nyitva, a boldogság csábító kapuja,
Kérdéseinkre a válasz, csupán saját szavaink visszhangja,
Utat keresünk, de melyik a helyes, a jó, s melyik zsákutca,
Sosem tudjuk előre, hiába a csalódások tucatja,
Bölcsességet mond a józanész, de a szív másként cselekszik,
Ennek véget kell vetni, ez már az ostobasággal vetekszik,
Átok ül rajtunk, álmodozunk, egyre csak várjuk, hogy jöjjön Ő,
Talán máshol, egy másik életben, eljön értünk is a megmentő,
Addig is reménykedünk, bízunk benne, hogy megszán a teremtő.
Sok szeretettel Beának
1995.09.28.