Vers
Emlékek a hőskorból
Letűnt idők hős vitéze,
Múltat néha felidézte,
Mikor nyert, ádáz csatákat,
Így rendezett, vad vitákat,
Küzdelemre mindig készen,
Egyenesen, sosem térden,
Csatamezőn mindig első,
Elszántsága, dörgő mennykő,
Oly bátran állta a sarat,
Használt tüzet is, meg vasat,
Küzdött hölgyekért, ha kellett,
Tisztességes, vagy épp feslett,
Néha, talán mindegy is volt,
Egyik kedves, másik csúfolt,
Mindig becsülettel küzdött,
Ha vértől, sártól is bűzlött,
Akkor is, csak ment előre,
Ha erő kiment belőle,
Ám régen, mindig talpra állt,
De ez, mára már tovaszállt,
Elvesztette régi fényét,
Háta hajlott, majdnem kétrét,
Az idő elszállt felette,
Ereje nagyját elvette,
Mára, búsan meggörnyedve,
Múltján, némán elmerengve,
Emlékeit dédelgetve,
És néha, már kételkedve,
Lemondó, és néha feldúlt,
Hová tűntél óh, dicső múlt.