Vers
Szilánkok
A múlt képei megmutatják,
Szépek, a rosszat eltakarják,
Mutatják, honnan is érkeztél,
Volt, mikor szívedből véreztél,
Tettél, mitől magad is hánytál,
És nem, amit sokáig bántál,
Kerested, szüntelen az utat,
Melyik, mi jó irányba mutat,
Remény a szívben, csak kutattál,
Sokszor, zsákutcába jutottál,
Mi tagadás, sokszor vétkeztél,
Néha meg, csak szimplán szétestél,
Kérdéseidre, nem volt válasz,
Lelkednek, hiányzott a támasz,
Így hát, kevesebbet kérdeztél,
Volt, mikor épphogy csak léteztél,
Minden, csak ürességet áraszt,
Az sem volt, ki adná a választ,
A mindent, felfalta a semmi,
Olyan közel volt már a messzi,
Kiáltás, melynek nincs visszhangja,
Reménynek, kevés az írmagja,
Jó lett volna, ezen túllépni,
Vagy, csak az egészet túlélni.