Vers
Ki mondja meg…
Ki mondja meg Nekünk,
mi az a szabadság,
És, hogyha van ilyen,
hol bujkál manapság,
Ki vette el tőlünk,
és ki tudja miért,
Tán kik marakodnak,
ezen ősi földért,
Ez már nem az, amit,
Őseink ránk hagytak,
Hol boldogan éltek,
és büszkén meghaltak,
Hogyha meglátnák azt,
ezek itt mit tettek,
Szép tájaink, mára,
vajon hová lettek,
Jogot is formáltak,
kapzsi, mohó urak,
Régi határ helyett,
most már lettek újak,
Széthordták földünket,
a mellüket verve,
Ezzel a Nemzeten,
mély sebeket ejtve,
Hazánk kétharmada,
már végleg odalett,
Ott, azon a napon,
tisztesség hova lett,
Ez, ami szívünknek,
örökké tartón fáj,
Mind, ami ránk maradt,
fény helyett, félhomály,
Ez nem az a vidék,
mi gazdagon termő,
Irigyek mérgezték,
mindenütt csak fertő,
Ellopnák, ha tudnák,
örök emlékeink,
Miben benne vannak,
dicső reményeink,
Tisztességes élet,
a vágyunk csak ennyi,
És ami megmaradt,
ne hagyjuk elveszni,
Tudd, hogy ezt egykönnyen,
nem adják, az biztos,
Most senki sem lehet,
az ördöggel cinkos,
Igazán, csak akkor,
leszel Te is szabad,
Ha baljós kötelék,
már végleg megszakad,
Mert, bár hitegetnek,
ám ez csak aljasság,
Ne hidd szavuk, mert ez,
egy látszat szabadság.