Vers

Fakultatív karantén


Önként és dalolva,
Nyugodtan alkotva,
Világtól elzárva,
Nyüzsgést most felváltva,
Csak várom a végét,
Egy kis lelki békét,
Lehet, hogy találok,
Alszok, meg zabálok,
Most végre, van időm,
Félig csak, hócipőm,
Önkéntes karantén,
Ülök a kanapén,
És, arra gondolok,
Egy kicsit gyászolok,
Józan ész, hová lett,
Útközben elveszett,
Gyászolom az elmét,
Az üresség csendjét,
Néhány fejben ez van,
Bandáznak a parkban,
Mindenki csak legyint,
Hová mész már megint,
Értsd meg, azt a szép szót,
Az emberhez méltót,
Ami megkér Téged,
Hogy ne legyen véged,
Hogy ne legyél rottyon,
Maradj szépen otthon!