Vers
Ember, embernek embere
Az ember legnagyobb ellensége,
Aki csalja, aljas kelepcébe,
Romlott, gátlástalan, alávaló,
Mindegy, hogy király, vagy csak talpnyaló,
Nem számít az sem, honnan érkezett,
Az sem, ki, mit, és mennyit vétkezett,
Az lényeges, ha az elnök, álnok,
Mert, ha leváltják, azt meglátjátok,
A csodás világ, majd nagyot fordul,
Az örömtől, könnyed is kicsordul,
Rá vártak, már rég, Ő a megmentő,
A bajból, a kiutat jelentő,
Ünnepli majd a világ, személyét,
Míg, kimutatja foga fehérjét,
Mert, a szép szavak, szép ígéretek,
Talán, csak hangzatos idézetek,
Hisz tettek nélkül, a becsületszó,
Semmi más, csak olcsó illúzió,
A vágyálmok szülte, vad látomás,
Vagy előre megfontolt agymosás,
Így, mikor a vezető, megvezet,
Ha nem hallod, gúnyosan felnevet,
És Te, azért nem vágsz rögtön vissza,
Mert lelked, a legmélyén még tiszta,
Mindegy, hogy barát az, vagy ellenfél,
Kiért, ha baj van, bármit megtennél,
Egyre jobban terjed, mint jelenség,
Kiből, már rég kihalt az emberség,
A hazugságokat megszentelve,
Ördögöt, a mennyekbe emelve,
Ott van az aljasság, minden szinten,
Száműzötten, pokolban az Isten,
Hol a tisztánlátás képessége,
A szavak valódi jelentése,
Hazugság mögé bújt az igazság,
A becsület is, már csak ritkaság,
A nézőpont, nézőpont kérdése,
Minden embernek, maga döntése,
A főellenség, nem is a rendszer,
Maga, az a nagyra tartott ember.