Vers
Magamat ünneplem
Fennkölt az alkalom,
Torta az asztalon,
Gyertya pislog rajta,
Ünnepélyes fajta,
Számuk már számtalan,
Jómagam, kortalan,
Térdem kissé remeg,
Kedvem mégis remek,
Tetszik mai énem,
Bár megfáradt génem,
A test sem kórtalan,
Főleg nem súlytalan,
Azon is tűnődtem,
Eléggé megnőttem,
De, ha szépen kéred,
És ésszerű érved,
A többletből adok,
Úgy is szép maradok,
Csodálom magamat,
Akarom javamat,
Én, itt vagyok mindig,
Egy bizonyos szintig,
Rám talál, ki keres,
Ha így tesz, sikeres,
És bármit is hozna,
Engem szépnek mondva,
Átjárná szívemet,
Nem kapnék vérszemet,
Néhány, kedves szép szó,
Alkalomhoz méltó,
Elakadt a hangom,
Ez most az én napom,
Nem kértem, csak kaptam,
Magamat faragtam,
Olyan lett, amilyen,
Magamról röviden,
Van, mi kérés nélkül,
Itt marad emlékül,
És van, mi küzdelmes,
Vagy éppen közhelyes,
Meglepett arcomon,
Gombóc van torkomon,
Mondják, belső hangok,
Milyen jófej vagyok,
Néha meg úgy érzem,
Beverném a képem,
Ámításnak tárgya,
Képzelet szárnyára,
Engem is kaphatna,
Senkit sem zavarna,
Lényemnek bájával,
Amúgy meg hálával,
Tartozom magamnak,
Hiszek a szavamnak,
Fellegekbe emel,
Ezzel a kis verssel.