Vers
Bajban az ember…
Vajon milyen vége lesz ennek,
Most már csakis torokra mennek,
Fröcsögve egymásra köpködnek,
Szidalmak ugyancsak röpködnek,
Vérbe mártott billentyűzettel,
Dönthetetlen elméletekkel,
Döngölnek a földbe mindenkit,
Számlálják azoknak perceit,
Modern kori gladiátorok,
Az önjelölt polihisztorok,
Dühöngő, megvadult zsoldosok,
Lelki szegények, de boldogok,
Tudói nagyon nagy dolgoknak,
Megoldói minden gondoknak,
Lehengerlő személyiséggel,
Szavakból öntött lövedékkel,
Vérszomjasan vad ötletekkel,
Egyre gyorsuló ütemekkel,
Világok ütköznek egymásnak,
Érdekek eközben szétválnak,
Jobban terjed ez, mint a járvány,
Számtalan már a hamis bálvány,
Neveltetéstől vezérelve,
Mögöttük minden felégetve,
Sekélyesen üres életek,
Lázító, kártékony nézetek,
Ki mást gondol, világból űznék,
Egymás fejét lándzsára tűznék,
Ez a modern világ vallása,
Tán csak ez, az öröm forrása,
Már csak ez nyújt kielégülést,
Lázongó lelküknek enyhülést,
Őrült a vágy, mi tettre késztet,
Most önkezükkel vetnek véget,
E gyönyörökkel magányosan,
Tudatlanul is tudatosan.