Vers
Páni félelem
Fejemben szólnak a zajok,
Vagy épp, a hülye kis dalok,
Maradj ott... Vagy maradj ember,
Vége lehetne már egyszer,
Kik, most köpködnek egymásra,
Más bőrét vinnék vásárra,
Mutogatnak innen onnan,
Szétszaggatott árva honban,
Félelemkeltés, mint módszer,
Erre kéne már az óvszer,
Hová lett a tisztánlátás,
Mire jó a megbocsátás,
Osztja az észt, csak úgy ingyen,
Az is osztja, kinek nincsen,
Már leáldozott csillaga,
Volt, bár fent is, de mihaszna,
Van, ki félti, van, ki vágyja,
Dühösen az öklét rázza,
Egyenes, vagy éppen görbe,
Nyugodtan néznek tükörbe,
Elégedettek magukkal,
Ostoba, öntelt vigyorral,
Ugyan, hol van a jó modor,
Gyűlölet mindent elsodor,
Már fel sem tűnik, mi a cél,
Becsület lassan elalél,
Rossz irányba halad minden,
Az sincsen, ki óva intsen,
És hol van, ki észre venné,
Dolgainkat helyre tenné,
Hol vannak régi nagyjaink,
Kik felemelték zászlaink,
Szavukat is felemelték,
Ezt a Hazát szépítették,
Ebből mára semmi nincsen,
Marakodnak, most a kincsen,
Ez lett a cél, szégyenteljes,
Mindenkinek természetes,
És hintenek port szemünkbe,
Bárcsak lennének helyünkbe.