Vers
Májusi vasárnap
Felköszöntöm, gondolatban,
Kisgyerekként mondogattam,
Félszeg hangon verset, szépet,
Rajzoltam egy színes képet,
Ünneplőben büszkén álltam,
Arcán is a mosolyt láttam,
Csokorba virágot szedtem,
Köré kicsi masnit tettem,
Odaadta gyermek énem,
Másom sem volt, csak reményem,
Ahogy lehet, úgy szeressen,
Kézen fogva elvezessen,
Tájakra, hol sosem jártam,
Utazásra mindig vártam,
Elmaradt e vágyam végül,
Lelkem lassan mégis békül,
Furcsa játéka elmémnek,
Szépítve néhány emléket,
Akkor még nem is sejtettem,
Mit éveken át kergettem,
Elvesztettem naiv álmom,
Most már, hiába is várom,
Hogyha tudnám, köszönteném,
Két karommal átölelném,
Egy szép verset, ha mondanék,
Szövegében tán botlanék,
Csokrot adnék, ha tehetném,
Fényét, e napnak emelném,
Ezzel adva méltó rangját,
Megidézve Anyák napját.