Vers
Talpnyalovics elvtárs
Ne félj az erőtől,
Inkább a kettőtől,
Ki gyáva, meg buta,
Nem lesz addig nyugta,
Amíg, alád nem tesz,
Mint egy őrült vátesz,
Tahó, és vérbeli,
Már el is képzeli,
Önmagát a csúcsra,
Talpat nyalva, csúszva,
Mindenkiről súgjon,
Kit tud, hátba szúrjon,
Az sem különb persze,
Ettől boldog lelke,
Ki ilyennek bedől,
Ő is, csak a lesből,
Szemből sosem meri,
Jelleme csak ennyi,
Láthatod, ilyenek,
Egymáshoz illenek.