Vers
Nem minden az… minek látszik?
Karika, mi fából készült,
Aztán vassá átlényegült,
Trója veszte taktikával,
Egy nagy kamu paripával,
Kempelen gépe hallgatag,
A Török, mindig mattot ad,
Welles rádiós játéka,
Ufós, átverős szándéka,
Régóta már forog szóban,
Nessi úszkál benn a tóban,
És a hóban Nagyláb trappol,
Előfordul, csel nem klappol,
De vannak olyan esetek,
A módszerek is bevettek,
Ma is divat, átverősdi,
Oscar-díjas rendezői,
Bár színfalak mögé bújnak,
Szervezői ők e zsúrnak,
Ha tervben van az átverés,
És megvan, a pajzson a rés,
Csak a szemfényt kell veszteni,
Vagy csak a zavart kelteni,
Mindig is lesz, ki hiszékeny,
Ki tapogat a sötétben,
Vagy csak hiú, mint a császár,
Ki az új köpenyben járkál,
Még kifordítani sem kell,
Bámulják, dülledt szemekkel,
Ámulatba ejt a látvány,
Lám csak, meztelen a bálvány,
Mert, nem minden arany fénylik,
Vagy a felismerés késik,
Bár később, a sánta kutyát,
Mint hazugot és a butát,
De biztos, hogy utolérik,
Talán akkor számon kérik,
Vallomásra, ha kényszerül,
A végén mindig fény derül.