Vers

Csendes most a tér


Semmibe meredve,
Néhány szót keresve,
De hiába minden,
Egyetlen szó sincsen,
Fáj a szív, oly mélyen,
Csend van már a téren,
Hallgatag az utca,
Vér a kőre hullva,
Kevés lenne a szó,
Már nem is mondható,
Mi valamit érne,
Megnyugvást remélve,
Elmentek, most messze,
El a messzi csendbe,
Vissza már nem térnek,
Nagy folyón átkelnek,
Érmék a révésznél,
E világ szélénél,
Túlpartot elérték,
Előbb, mint remélték,
Minden félbeszakad,
Csak emlékük marad,
Egy másik világba,
Foglalva imába,
Ifjú lelkük üdvét,
Illó gyertya füstjét,
Erre nincsen mentség,
Igazságot az ég,
Mihamarább tegyen,
A föld könnyű legyen.