Vers
A változó világ
A hold nyugovóra tér,
az éjnek lassan vége,
Régóta fönt van, -gondolta-,
most már aludni kéne,
A csillagok színes fényei
alig-alig látszanak,
Félálomban, az angyalokkal
fogócskát játszanak,
De szomorú hajnalra ébred,
az erdő, s a puszta,
Szürkeség, félhomály,
mindenki álmos ma,
A kakas hiába kukorékol,
hivatásból hiába énekel,
Az öreg napkorong elfáradt,
talán nem is kel fel,
Az égen fekete felhők,
sírnak, áztatják a földeket,
Villámok cikáznak,
riogatják az állatsereget,
Süvít a szél, mennydörög,
menekül, ki merre lát,
Keresik, kutatják
fák-bokrok oltalmát,
A tücsök, a mindig vidám,
lapu alatt méláz, kedvetlenül,
Ki tudja, talán szomorú,
ma már biztosan nem hegedül,
Az ágak között öreg pók,
ma ő sem szövi hálóját,
Felidézi magában, letűnt,
lelkes ifjúságát,
Nyirkos üregében
a nyúl is pihen, a fürge,
Reszketve fohászkodik,
bárcsak szebb idő lenne,
Nem dalol a rigó,
dideregve ül a fán,
Pihenteti szép hangját,
énekel, ha kisüt a nap, talán,
A pillangók is elbújtak,
ne ázzon meg szárnyuk,
Úgyis csak, ha ragyogás van,
látszik csodálatos mintájuk,
Az erdőszélen nem legel,
sem őz, sem szarvas,
Étvágyuk sincs ily időben,
minden olyan unalmas,
De valami dereng, a nap,
talán meggondolta magát,
Újult erővel tör át,
szürkeséget, félhomályt,
Az erdő, s a rétek,
kezdenek vidáman virulni,
Szomorú lelkek,
újra magukra találni,
A nap az eget kifesti,
csodálatos kékre,
A fekete felhőket,
messzire kergette,
Melengető sugarával,
a vidámságot hívja,
Sötét fellegek könnyeit,
lelkesen szárítja,
A tücsök kedvre derül,
s kezdi víg nótáját,
Szomorúság, kit érdekel,
feledi búját-bánatát,
A vén pók feleszmél,
lelkesítik az emlékek,
Lázas iramban szőni kezd,
az ifjak nyomába sem érnek,
Előbújik a nyúl -a fürge-,
imája megértésre talált,
Megmozgatja lábait,
s kezdi bejárni a határt,
Felkészül a rigó,
igazgatja tollait serényen,
Hangol még egy kicsit,
indulhat a hangverseny,
A pillangók kitárják szárnyukat,
süttetik a nappal,
Libbennek, virágról virágra,
csodálatos pompával,
A tisztáson őzek, szarvasok,
étvágyukat csillapítják,
S közben kicsinyeiket,
az élet dolgaira tanítják.
1995.04.28.