Vers
Huszonöt
Negyedszázad távlatából,
Érző, fájó ár-apálytól,
Csiszolódó apró kövek,
Miket csak úgy, partra löktek,
Hullámverés, hogyha támad,
Néma öröm, néha bánat,
Becézgetés, néha sértés,
Szükségszerű minden érzés,
Jók és rosszak összessége,
Változásnak képessége,
Hisz formálni, csak magadat,
És hozzá, kellő akarat,
Meg a remény, hogy megéri,
Jelen a múltat dicséri,
Ha közös cél, vágyak végén,
Valós álmok, tettek révén,
Visszanézve, honnan jöttél,
Mából nézve, újból jönnél,
Együtt lépve hosszú úton,
Hogyha kell, hát feléd nyújtom,
Két kezemmel átölellek,
Bátorítón fölemellek,
Egymást vágyó tekintetünk,
Erőt ebből meríthetünk,
Ha elesnék, felsegítesz,
Nehéz napon átlendítesz,
Lelked adod, mi sajátod,
Szerelemből szőtt palástod,
Hogyha fázok, megmelenget,
Nem ismerek kedvesebbet,
Így az úton, végtelenbe,
Sóhajok közt elmerengve,
Hegyek orma, hűvös völgyek,
Vidám kacaj, néha könnyek,
Életünknek mozgatói,
Történetünk alkotói,
Néma vágyunk, milyen édes,
Elfogadás mikre képes,
Gazdagságom, drága kincsem,
Egy irányba mutat minden,
Szavak nélkül megérteni,
Bármi áron megvédeni,
Külvilágot elfeledve,
Pillantásra epekedve,
Lelket emel, megbabonáz,
Ezer kérdést megmagyaráz,
Szív a szívnek szeretője,
Rímel minden esztendőre,
Párba szedve kis virágot,
Neked adnám a világot.