Vers
Második
Ki az élen volt sokáig, s mindenki mögötte,
Minden az övé, a glória fölötte,
Hitte, hogy, az elsőség örök, így marad,
S immár mindig Ő kapja az aranyat,
Na de, ha a taktikába hiba csúszik,
Úgy az elsőségtől gyorsan elbúcsúzik,
Állhat majd a dobogó második fokán,
Csak néz, hová is került hibája okán,
Régen csak ünnepelték, úszott dicsfényben,
Aztán félvakon bolyong, sűrű sötétben,
Szárnyalt, miközben a tömeg zengte nevét,
Csakhogy, tévedése lett sorsán a pecsét,
Akárhogy kerüljük, hibázni emberi,
És aki jobb, a dicsőséget elnyeri,
Hiába a rég-múlt, mikor sikerei voltak,
Mert emlékezni, csak a győztesre szoktak.