Vers
Az asztalos
Ismertem én egy nagyon ügyes asztalost,
Ahogy ismertem egy lányt is, bögyöst-farost,
Volt nála egy nagy rönk, durva, faragatlan,
Így az ügyes asztalos fúrt, meg faragott,
Készült belőle néhány tetszetős palló,
Ezekkel aztán mindent bepallérozott,
Néha úszott az ár-ral, mert így egyszerű,
Munka végeztével néha enyveskezű,
Néha trágár, de néha kifinomult úr,
Elméje csillog, mint Francia politúr,
Lassan zárom soraim, rám esteledett,
A fűrészpor már mindent szépen belepett.