Vers
Szintetika
A Teremtő megnyugvással szólt, elkészült a mű,
Megteremtette az embert, elsőnek hímnemű,
Az elgondolás jónak tűnt, volt lufi meg torta,
Aztán úgy döntött, hogy kell mellé egy oldalborda,
Ám kezdődtek a gondok, hiba a számításba,
Jó lesz ez így is, menekült az önámításba,
Műved művészi, éljeneztek az álszent népek,
De sajnos mindenhol előfordulnak selejtek,
Úristen, akarom mondani én, mit is tettem,
Kacsaszájú plasztik szörnyeteget teremtettem,
Hamarosan eljön egy rémes apokalipszis,
Csak várjuk a világ végét, ámde ő addig is ...,
Jól sikerült a legújabb plasztikai műtét,
A barátnők majd irigylik a plasztikus művét,
A valódi már nem trendi, mindenből csak mű kell,
Az igazi már nem volt jó, kellett két új műmell,
Eltorzult az önkép, gőgösen álló műemlők,
Értelmetlen értelemnek állított műemlék,
Műkedvelő szingli, és egy jóképű művégtag,
Boldogan felsóhajt majd, ha vége a légyottnak,
Ez az összes gondolatod, de egyszer cserbenhagy,
Lassan rájöhetnél, hogy saját elméd rabja vagy,
Fogságodból, csak akkor leszel igazán szabad,
Mindentől megtisztulva, növesztesz majd új agyat.