Vers
Nem lehet túl nehéz a művészet…
(Egy kis írónia...)
A szobrász ezernyi csodálatos
alakját egy kőtömb elrejti,
Csak kalapács, néhány véső,
a művész a felesleget lefejti.
Mindenki tanult betűket,
írásjeleket, ismer szavakat,
az író kellő gonddal, majd
szépen sorba rakja azokat.
Vászon, paletta, néhány szín,
ecsettel kenve jobbra, balra,
S megjelenik angyali üdvözlet,
mely maradt a dicső utókorra.
Fehér és fekete billentyűk,
pedálból is, de csak három,
Jókor lenyomni, amit kell,
légies dallam, akár az álom.
A Szakács igazi művész,
fűszerekkel ízeket előidéz,
Nyersből főz, vagy csinál sülteket,
már a látvány is megigéz!
Nekem nem mutatta senki,
miként kell verset rímbe szedni,
Csak úgy jön, ha talál jókedvet,
szóval nem túl nehéz a művészet!