Vers
A sakk matt?
Fehéren-feketén az igazsághoz hozzátartozik,
Játék, és az élet hasonlatos, ez megmutatkozik,
Van a táblán néhány nagymenő, hangadó vezérelme,
A többi fura figura, jobb híján, csak vezérelve,
Van a csapatban néhány tisztességes, nyilvánvalóan,
De az bizonyos, hogy itt is a legtöbb, a parasztból van,
Tudom, őket a szakirodalomban gyalognak hívják,
Sorsuk, hogy a tűzvonalban, elsőnek őket pusztítják,
Bástya bajtárs, a mi erősségünk, mindjárt berosálok,
Vajon ez a jó taktika, épp azon filozofálok,
Amikor kilóg a lóláb, ám egy huszáros vágással,
Elrendezzük a problémát, egy jó kis ütésváltással,
A királynő mehet mindenfelé, széltében-hosszában,
Bezzeg férje korlátozva, négy irányra a mozgásban,
Ezt megelégelve, dédelget nagyratörő álmokat,
Családon belüli erőszak, szimpla vezéráldozat,
Van kinek élete, mint egy végtelen, őrült szimultán,
Másoké pedig csak vakjátszma, középszerű vágyhullám,
Hibás döntés, vagy meggondolatlan, szabálytalan lépés,
És ha eltudod fogadni hibáid, lelked már békés,
Lelked megtisztulva, nyugodtan a végjátékot várod,
Elfogynak a változatok, mérséklődik szorongásod,
És amikor, már végérvényesen nem bírunk egymással,
Nincs lépéskényszer, úgyhogy most koccintunk egy Remy Martinnal.