Vers
Ébredés
Borongós, hideg ősz, és lelkemre,
mint az éj, úgy borult a magány,
Amint megláttalak, éreztem,
fénysugár tört át az éjszakán,
Rabul ejtett egy érzés,
másra gondolni nem tudok,
Aranykeretbe foglalt, tiszta,
de merész gondolatok,
NYár lett hirtelen, s lelkem ledobja
bánatból szőtt, kopott kabátját,
Itt az idő,
hogy magára öltse
az öröm ünnepi ruháját,
Elfojtott, halvány lángok, melyek
szívünk mélyén még éltek,
Reménykedve, a jelre vártak,
s most újra égetnek,
Zár kattan, és nyílik
a boldogság csábító kapuja,
S mi, szótlanul, kéz a kézben
átlépünk rajta,
Értelmet kap az érzés,
az érintés érzéki, lágy,
Betelni Veled nem tudok,
vágyakból születik újabb vágy,
Ez valami más, ez egy új élet,
s a magány semmivé lett,
Társra találtunk egymásban,
Istentől örömteli ítélet.
1995. November 22.