Vers
Ilyen az élet?
Kezdet, és a vég, és a közte eltelt idő,
Igen, maga az élet, feltételezhető,
S, hogy ez csak forma, netán tartalommal teli?
Díszes, felemelő, vagy dráma pecsételi?
Avagy komédiás, mindenkit nevettető?
Regényes, vagy romantikusnak nevezhető?
Ódivatú, vagy modern kasszasiker inkább?
Csupa kérdés, ámde a válasz sokkal ritkább,
Zavarba ejtő, számtalanszor zavart keltő,
Idealista, hosszan, némán elmerengő,
Talán olyan, mint aki keresi önmagát,
Aztán, ha semmit nem talál, ennyit mond: nahát,
Megjárt már csúcsokat, és a pokol bugyrait,
Árván hagyott, ám lerázta magány rongyait,
Sebaj, gondolta, újra növesztve szárnyait.