Vers
Étel-költemény
Kezdem irományom nagy ámmal, meg ímmel,
Egy nyárson, ropogósra sült kecske rímmel,
Volt mit inni, sör, bor, meg rengeteg tömény,
Ez meg itt, egy frissen sült ételköltemény,
Jönnek csőstül, a nagy újra gondolkodók,
Aztán a mindent mindennel megálmodók,
Hoppá, hát ez véletlenül összeborult,
A "fúziós" a köztudatba bevonult,
Összekevernek bármit a valamivel,
Tetejére virágot tesznek csipesszel,
Nem haboznak szifonból habokat nyomni,
Erjeszteni nem tudnak, csak fermentálni,
Tányérra kerül moszat, meg némi maszat,
Pár pötty mártás, meg néhány csíra is akad,
Az adag inkább ételmintának tűnik,
Elfogyasztásától éhségem nem szűnik,
Média edisön:
A túlgondolkodás sehová nem vezet,
Petőfi után szabadon, mondom Neked,
Gondold át rongy életed, (ez csak ajánlat),
De nem ám az én hétköznapi kajámat,
A túlgondolkodás sehová nem vezet,
Petőfi után szabadon, mondom Neked,
Újra gondolod ám, Te a k...nyádat,
De nem ám az én hétköznapi kajámat!
Sodródva variálás áramlatába,
Dicső a partraszállás Gurmandiába,
Kis kaja, nagy pénzért, sznoboknak megteszi,
Dicsekvésnek jó, Ő mindennap ezt eszi,
Székelykáposzta krémleves, egy kalappal,
Vagy éjszaka fogott, roston sütött naphal,
Rákokat, a lángoló borsos eperrel,
Az árát így toldhatod, néhány ezerrel,
Mit szólna a pék kedves neje, a drága,
Ha csülkét újra gondolva tennék tálra,
Szuvidolt burgonya, hagymás csülökhabbal?
Ettől aztán, biztos nem feszül a hasfal,
Inkább velős pacalt, kenyérrel egyetek,
Sertés tarjából, negyven dekás szeletet,
Szalontüdő, meg egy tucat zsemlegombóc,
Kinek hiányzik, a sok szánalmas bohóc,
Felfújódva, akár egy Michelin baba,
Csillagokat látnak, nincs bor a pohárba,
A zabálás végén kést, villát letették,
A történteket, jól meg hányták vetették.