Vers
Caius Mucius Scaevola
Etruszkok királya,
Róma a prédája,
Ostrommal bevenni,
Nem tudja leverni,
Várost fogja körül,
Éhséget eszközül,
Próbálja használni,
Sikere hajszálnyi,
Körülvesz, az ellen,
Kell hát erős jellem,
Másik nagy ellenség,
A gyáva tétlenség,
Kit a kétség mardos,
Egy fiatal harcos,
Tervet sző, vakmerőt,
Őrá oly jellemzőt,
Megmentse hazáját,
Kéri rá áldását,
Szenátus engedi,
Álruha elfedi,
Köpenybe tőrt rejtve,
Holdfénytől vezetve,
Ellenség tábora,
Katonák mámora,
Zsoldosok moraja,
Az irányt mutatja,
Vitézek körében,
Két személy középen,
Király az egyikük,
De, vajon melyikük,
Arcát nem ismeri,
Esélye egyszeri,
Elvéti alakját,
Ledöfte írnokát,
Menekül! Harsogták,
Katonák elfogták,
Vezérhez hurcolják,
Bűnökkel vádolják,
Az ifjú, szót emel,
Királynak így felel,
Sok, hozzá hasonló,
Ki kardot markoló,
Kívánják halálát,
Folytatják csatáját,
Eljönnek majd érte,
Veszélyben van léte,
A királyt zavarja,
Vallatni akarja,
A trón mellett ott áll,
Áldozati oltár,
Az ifjú, most fürgén,
Szentélyhez lép büszkén,
Nem rebben meg szeme,
Tűzbe teszi bele,
Kezén már a lángok,
Járnak kínzó táncot,
Ám, Ő ezt nem érzi,
Az átkot ismétli,
Porsenna néz, kábán,
Vakmerőség láttán,
A tettből szólás lett,
Felséget rémített,
Útjára bocsátja,
Rómát már nem bántja,
Megjegyzik, a nevét,
Tűzbe tette kezét,
Lángok közé rakta,
Hűségét mutatta,
Jobb keze, lett szenes,
Így lett Ő balkezes.